Kicsi Sárkány

És még kérdezik, hogy miért szeretem?

Pocaklakó

Van egy babám, leírni le merem, elhinni kevésbé. Félek, hogy baj lesz.

Babám <3

Nem válunk

Ez a válunk aztán mégse, de mégis és most megint nem hóbort kezd az agyamra menni. Másnak miért felnőttek a szülei, nekem meg miért kamaszok? T - T

Hangocskák

Apró, pici hangocskák. Magyaráz és mintha nevetne is. Olyan aranyos.

NYÁR!

Tudom, hogy csak 22-től, de a Június már nyárnak számít teljesen.

Majmóca

Annyira csúnya, hogy már cuki, szerintem.

Ruhák

Hosszas tanakodás után egy kávézó teraszán meg kellett állapítanunk, hogy nekem még sincs elég ruhám ahhoz, hogy ne kelljen többet vásárolnom, így most lett tíz új, nagyon új és valahogy ki kéne találni, hogy mégis hova teszem őket. Szekrényt kellene előbb venni, nem ruhákat. Vajon Yvonne bútorokat is nézne velem?

Másnap ^^

Mindig van egy másnap. Az egész olyan, mint egy tündérmese. Vacsora, tánc, virág, séta, csókok, egy éjszaka kettesben. Hihetetlen, hogy ez mennyire hiányzott nekem. Jól vagyok, boldog, szerelmes. Minden tökéletes.

Randi <3

A gyerek két órája eltűnt Rose-zal a kijáratnál, Petre fél órája ment el, valami dolga van még, én pedig nem tudom eldönteni, hogy a könnyed anyag, kissé ráncolt fehéret, vagy a testhezálló vöröset húzzam-e. Miért van nekem ennyi ruhám? T - T

Jim és a csoki esete

A tanáriban lévő káosz kiderült, hogy az asztalom. Két dobozban tudtam csak elhozni a papírokat, ígérem hamarosan neki is esek a szétválogatásuknak. Találkoztam Jim-mel, ő az egyik kollégám és csokit ettünk Richárd szekrényéből, de csak nem haragszik meg rám, hiszen én leszek, a nem tudom kije, de az hevesen.

Álarcos bál

Azt hiszem egy kicsit sokat mozogtam, mert már most fáj mindenem. Elmentem az álarcos bálba, ami a kastélyba volt. Nem is tudom miért, de jól esett egy kicsit kimozdulni. Fura volt, hogy nincs ott Petre is, de végül is remekül éreztem magam. Táncoltam, beszélgettem és találkoztam egy mestertanonccal akinek kék a haja. Sosem fogom elfelejteni, mert, hát kék.

Május 1.

A munkaszünet határozottan pozitív hatással van az ember társas lényére.

Park ^^

Ma szép időnk van. Jegyezte meg mosolyogva a ház ura, így összekaptuk magunkat, és most ők a babucival a pléden alszanak, én pedig pakolászom el az ebéd maradványait. Parkban lenni, fák alatt, határozottan jó.

Mindennek van határa.

Ezzel a mondattal a fejemben ébredtem reggel és igaz is, elvégre ha belegondolok az elmúlt két hétbe, kedvem lenne pofon vágni magam. Nem hiszem el, hogy ezt tényleg én csináltam, hogy én vagyok ennyire borzalmas. Pedig én voltam, de nem akarom többet ezt az énemet viszontlátni. Ez egyszerűen kimerítő, szánalmas és nem kicsit taszító volt.
Reggel amikor felkeltem hosszan zuhanyoztam, hogy az egész kellemetlen énemtől megszabaduljak, megcsináltam a hajam és sminkeltem is. Utóbbit valószínűleg jó rég csinálhattam, mert fáj tőle a szemem, de vissza kell rázódni az életbe. Kiléptem az ajtón, és meg sem álltam a babámig. Ott azért volt némi bizonytalanság, de Petre jött és segített, nem is kellett szólnom neki. El se tudom mondani, hogy milyen hálás vagyok most. Nagyon, kimondhatatlanul.

Szeretem őket.

Félelem

… Nem…nem…nem… nem…

Segítség

Jövőhónapban megyek az árvaházba. Olyan régen láttam őket. Helen segít, megcsinálta a húsvéti tojáskeresős játékot helyettem. Találtam egy testvérpárnak szülőket. Olyan jó lesz nekik.

Otthon, édes otthon

Végre itthon. Hazahozhattuk a kicsit. A ház még háromnegyed  részben be van pakolva. Kész a konyha, a fürdő, a háló, a nappali és a gyerekszoba. Még vissza van a dolgozószoba, a vendégszobák, az étkező, a növényes szobám ( *-* imádomimádomimádom) és az olyan apró dolgok, mint a kabáttartók, polcok. Minden olyan, amit szabadidőmben és nagy pocak nélkül én is megcsinálhatok, amíg a kicsi alszik. Elleszek.

Barátok

Volt itt jó dolog is. Borys, Helen, Jin, Juliette, Mira és Yvs is itt volt, akkor jött meg amikor a baba megszületett. Olyan jól áll a gyerek a kezében nagyon aranyos. Kellene neki is egy és akkor együtt babáznánk. Helennel nagyon jól megértik egymást. Hármasban babázni izgi lenne. Talán majd a következő babámnál.

Elég

Nem. Nem. Nem. Soha többet nem akarom látni egyiket sem. Sem Rose-t sem az anyámat. Azért mindennek van határa, de nagyon. Attól még, hogy ők vén rókák már, és felneveltek néhány gyereket nem kell leszólni valakit aki _egy_ napja anya. A francba is.